1. fejezet 1. rész

Első fejezet

            Minden egy bizonyos pénteki nappal kezdődött. Sohasem éreztem magam annyira egyedül, mint akkor. Anya új férjet egyszerűen kiakasztott, utáltam őt. A bájos műmosolya mögött senki sem látta a gonosz mostoha apát, a mogyorószínű szemeiben a pokol tüzét. Minden barátomat elüldözte, sosem akartam őt látni. 2013. június 14-e volt, a suli utolsó napja. Az utolsó órákon ülve már egyre inkább számoltam vissza a perceket, hogy a csengő megszólalása után 3 csodás hónapra eltűnjek anyám, s az idegesítő Carl életéből. Mikor a csengő megszólalt, már futottam is a szekrényemhez, ám amikor az ajtón kiléptem volna, az alsós „legjobb barátnőm” kigáncsolt.
- Jézusom, Reyna te semmit sem változtál. Ugyan olyan gáz vagy, mint mindig. – Szánalmas tekintetet vetett rám izzó zöld szemével, majd méz szőke haját félresimítva egy „örülök, hogy megalázhattalak” csókot dobott nekem. – Remélem, ezúttal nem térsz vissza a nyári kalandodból!
- Nem kell aggódnod, Mia. Örökké veled leszek. – Válaszoltam gúnyosan, fejemet a magasba emeltem, felálltam, majd méltóságteljesen elsétáltam. Utáltam ezeket a napokat, csak a megaláztatás, balhék minden méteren. Régen tényleg a legjobb barátnőm volt, ám mára csupán egy szőke ribanc, akinek szívesen összevarrnám a száját. Őszintén nem tudom, hogyan is jutottunk ideáig.

            Elértem a szekrényemig, minden könyvemet gyorsan bevágtam egy táskába, és már indultam is az ajtó felé. Mikor kiléptem az ajtón, az teljesen olyan volt, mint a filmekben. Szinte láttam magam kívülről, ahogy lassított felvételben kitoppanok az ajtón, barna vállig érő hajamat a szél óvatosan megemeli, a nyári napsütés megcsillan égszínkék szememben, s egy titkolt pillantást vetek életem szerelmére. Természetesen ő erről sosem fog tudni, ahogy senki más sem. Hirtelen a gyönyörű filmbeillő pillanat megszakadt, hiszem a titkolt pillantásom eltitkolása nem is volt olyan könnyű. A szép kis lassított felvételem egyenesen égő irányt vett, amikor szinte az ölébe estem annak a fiúnak, akire mindig is vágytam. Christian rövidre nyírt barna haja, gyönyörű szeme, s csillogó mosolya annyira elvette az eszemet, hogy el is felejtettem a lábaim előtt heverő hosszadalmas lépcsősort.
- Héj, Rey vigyázz egy kicsit. Még a végén bajod esik! Azt ugye te szem szeretnéd? – Ő nem úgy viselkedett, mint a többiek ebben a suliban. Megértő volt, aranyos, kedves hangjából szinte áradt a boldogság. Akár még jóban is lehettünk volna, de apa balesete óta bezárkóztam, s senkivel sem voltam hajlandó szóba állni. Chris kedves volt velem, de ő mindenkivel kedves volt. Hiába reménykedtem volna. – Hahó, itt vagy még? – Kérdezte vicces hangon, amire egy szelíd mosoly, s egy fejbiccentés volt a válaszom, majd sietve az autóm felé vettem az irányt.